A színfalak mögött

Tamási Áron Színház

A múlt héten színházban voltunk Zsomborral, a férjemmel. Viszonylag gyakran szoktunk járni színházba. Szerintünk és mások szerint is Szentgyörgyön nagyon jó társulat van.
Molierétől A Fösvényt néztük meg. Tetszett, bár kicsit hosszú volt, szinte három és fél órás előadás volt (Zsombor belealudt).
A főszereplő szuperül alakította a gazdag Harpagon úr szerepét, aki annyira zsugori volt, hogy az "Adjon Isten jónapot!" után is hozzátette - "de csak kölcsön!" - nyilván kamattal :)
Ha szeretnéd röviden elolvasni a cselekményt itt megteheted:
http://www.olvasonaplo.co.hu/olvasonaplo/65-molere-a-foesveny

    Molieré a Charles Antoine Coypel
festményén

Korábban az Imposztort néztük meg. Az is nagyon jó volt. Betekinthettünk a színfalak mögé is, mert az első két felvonásban a nézőtér a színpadon volt kialakítva, így láthattuk a csigákat amelyek a paravánokat mozgatják, a spárgákat sőt a díszletalakítást is.

Te hogy állsz a színházbajárással?

Engem mindig nagyon vonzott a színház, nem tudom miért, bár szinész valahogy sohasem szerettem volna lenni.
Most azon gondolkodom, vajon a színészek mennyire tudnak kívűlallóak lenni úgy, hogy közben nagyon jól alakítják a rájuk szabott szerepet. Ha kell kiabálnak, átkozódnak, kéjelegnek, ha kell akár meztelenre is levetkőznek.

 

Ismerős? :)

Te mit gondolsz meg tudnád őrizni a személyiséged úgy, hogy közben egy teljesen más embert alakítasz?
Szerinted befolyásolnának az adott szerepben kimondott szavak, tettek vagy sem? És egyáltalán bírnád, hogy akár több száz ember is rádfigyel, téged néééz? Lehet még folytatni a sort kérdésekkel....

Ezek csak úgy most eszembe jutottak, mert én is próbálok az én "darabomban" kívűlmaradni, a tanú állapotából figyelni az eseményeket, nem belemerülni a szerepembe vagy a cselekvésbe. Ez persze nem azt jelenti, hogy például a munkahelyen nem csinálok semmit, mert tanú vagyok, én csak figyelek, aztán mindenki végezze a dolgát. Ezt nem ajánlom senkinek, aki nem akar munkanélkül maradni :)

Idővel, a meditációk elmélyülésével, főleg a torokcsakránk megerősítésével automatikusan kialakul bennünk a HIT egy felsőbbrendű hatalomban, ami segít nem elmerülni bizonyos szerepekben vagy helyzetekben, hanem átlátni a szitán.
Erről a nagyon fontos csakráról többet is megtudhatsz INNEN.


Ehhez kívánok sok sikert Neked és aztán nehogy belesülj a szerepedbe! :)

Bea