Versike

Szia!

Hogy vagy ? Várod már az iskolát vagy a szüretet?

Én a tegnap egyet kimentem sétálni az erdő szélére. Csak úgy egyedül, hívott az erdő. Kellemes melegen sütött a nap. Csak sétálgattam, felmentem egy kis dombra, leültem, s onnan néztem szerteszét  :-)

Olyan kényelmes volt egy jó öreg tölgyfa törzse, rálátással egy távoli halastóra, hogy elkapott az ihlet és született egy versike.
Mivel nem volt nálam, se toll se papír, így a telefonomba mentettem el. Hosszabb lett volna biztos, ha a juhnyáj, és a kutyuskák nem közeledtek volna hozzám.

Na jó nem rímel, de hát nem vagyok én Kányádi!

Öreg tölgyfa törzse

kényelmes kanapé,

szél lebben, susosgja

itt a szeptember.

Vattacukor felhők úsznak az égen,

közelben pásztorfütty és bárány nyakán csengő szól

ni, egy repülő, útjában csíkot húz...

mint vonal a mértanfüzetben.

Összeszedi minden erejét a nap,

kacagva mondja: örüljetek kicsit még!

Ajánlom neked is, hogy menj ki egyet sétálni a közeli erdőbe és engedd elragadtatni magad a természet csodálatos hangulatával! 

Jaj, már hallom is,
ahogy morgolódva kérded,
hogy mi lesz a pityókaszedéssel.
Ne izgulj, meg lesz az is a maga idejében
:-)