Valamelyik nap porszívóztam.
Elég sokáig tologattam a szőnyegen, valahogy mégis úgy tünt, hogy ugyanolyan szemetes mint előtte. De nem adtam fel: tovább kínoztam a port, gondoltam, majd csak legyengül, s akkor nem ragad majd olyan makacsul a szőnyeghez.
Egy idő után feltűnt, hogy a motor erősen zúg, már azt hittem, szétesik a masina. Hopp... biztos megtelt a porzacskó, ki kell ürteni. Hamar szétszedtem a gépezetet, kidobtam belőle a felgyűlt port és mehet a munka, most már vígan tovább......
vagy.....
hmmm... a porszvó ugyanolyan csúnyán szólt, mint előtte, és a porból is csak morzsányit szippantott fel. No, hamar kiderült, hogy vagy fél órája felszívtam a porszivó fej kis kerekét, ami elzárta a csövet. A szemét csak gyűlt a csőben, gyűlt... a motor pedig egyre „betegebb” lett. Ha emberhez hasonlítanám, azt mondhatnám hogy volt vagy 230 a vérnyomása. Ha nem veszem észre időben az elzáródást, vagy blokázst, akkor kis idő múlva kiégett volna a motor és vége a gépnek.
Hogy ebből mit lehet tanulni? ☺
Nagyon sokat.. talán a legfontosabb dolgot, ami egynsúlyban, harmóniában tart minket.
A góbémeditációs blogot követők, vagy a magyarországi jógameditációs blogot figyelők már bizonyára jól ismerik a hét csakrát, és a három fő energiacsatornát, amely a finomrendszerünk alapja. Biztos azt is tudjátok, hogy ha egy csakra nem működik jól, ha sok ideig elhanyagoljuk, erőltetünk olyan életmódot, amely az illető energia központot túlterheli, akkor a csakra leblokkol, vagy elzáródik. Ha pedig el van záródva, nem közlekedik rajta keresztül a minket éltető erő, energia.
Gondolom, nem véletlen, hogy éppen ezekben a napokban túlerőltettem a munkát, a tervezést, erősen akartam valami jobbat.
Persze, néha a valami jobbról való gondolkodás nemes céljának követése közben gondolataink összevegyülnek az anyagiakkal kapcsolatos gondolatokkal, aztán meg csodálkozunk, hogy lépten nyomon akadályokba ütközünk, megégetjük magunkat a vasalóval, „megtámad” a feltörlőrongy botja, megugatnak a kutyák vagy „mérges” a porszívó.
Fontos, hogy az energiacsatornákon akadálymentesen áramolhasson az energia, mert fenntart, megtart, táplál, oltja a lelki szomjat, és harmóniába kerülünk önmagunkkal, a többi emberrel, az élőlényekkel, az univerzummal.
Ha pedig egyensúlyban vagyunk kevesebb kárt okozunk magunkban és környezetünkben. A minket átható erő, mint egy kéményen a húzat a füstöt, kiszippantja belőlünk a negativitásokat, a millió plusz egy gondolatot és mivel van már hely... újratölt bennünket és fenntart, ahogy a víz a növényeket.
Nem tudom ti hogy vagytok vele, de nekem nagyon nagy megkönnyebbülés volt, amikor az első meditációs előadáson gondolatmentes állapotba kerültem. De a legkedvesebb számomra, ha más embereket látok, akikben megnyílvánulhat az öröm, mert gondolatmentes állapotba kerülnek és a tekintetük önmagukat tükrözi... és valahogy az az érzésem, hogy önmagamat látom, amikor egy olyan emberre nézek, aki egyensúlyban és békében van önmagával.
R.Zs.O.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése