A csokis-málnás kockától a piskóta roládig

avagy improvizáció egy témára.

Ha valaki, akkor én az improvizációk embere vagyok...
állandóan rögtönözök, átalakítok, újítok és változtatok bizonyos dolgokban.
Mondjuk két gyerekes anyaként ezt másként nem is lehetne túlélni :-)



Ez persze nem mindig sül el jól, mint ahogy ma sem az a csokis- málnás süti sült ki, amit elterveztem, hanem egy sokkal fapadosabb verzió.
A konyhába megengedem magamnak, hogy szárnyaljon a képzeletem, ott elég sok kreativitás szükségeltetek, főleg ha a hozzávalókból hiányzik egy s más, sokszor alap összetevő.

Így történt ez ma is.
Telefonon beszéltem a barátnőmmel, miközben a süti receptet nézve, egy edénybe helyeztem be a hozzávalókat. Mindezt lazasággal, jókedvvel, s azzal a hittel, hogy egy piskótalap szerűség (kiderült, hogy nem az) elkészítése nem fog ki rajtam.
Rajtam? Hát nem először csinálok sütit, s mondom, azzal a lazasággal, mint, ahogy Jamie Oliver főz, csak kavargattam a dolgokat.

Gondolom már sejted...na hát a megosztott figyelem nem mindig tud kiterjedni mindenre, főleg nem a részletekre, így történt, hogy a sütim lapja egyáltalán nem olyan vastagságú, állagú lett mint, amilyen a receptben volt.

És akkor itt következett az improvizáció szépen fogalmazva de hétköznapi nyelven csak úgy mondjuk, hogy a kutyulás... (ezt nem én, hanem egy szakács fogalmazta meg).

Kutyulni sem tud mindenki, ahhoz is kell némi hozzáértés.

Na szóval sütöttem egy kakaós piskóta lapot, olyan lágy, könnyű típust. S mivel túl puhának tartottam, arra gondoltam, hogy mégsem azt a nagyon bonyolult krémet kellene megcsinálnom, amihez, most márciusban fagyasztott málnát kellene vegyek, hanem sokkal egyszerűbbnek és költséghatékonynak találtam, hogy a kamrákban felhalmozott málnalekvárt használom.

S így született meg a pofonegyszerű málnás piskóta-rolád.

És, hogy mindezt miért meséltem el?

Hát, csak azért mert, szerintem az életben is pont így van mint a sütés-főzésben.
Vannak dolgok amiket nem lehet kiszámítani, megúszni. Persze a receptet mindig be kell tartani még a gyakorlott szakácsoknak,cukrászoknak is!

De az sem baj, ha tévedünk, sőt!
Ha éberek vagyunk abból is tanulhatunk elég sokat.

Én hiszem, hogy semmi sem véletlenül történik, még ha akkor nagyon bosszant minket, de azt is hiszem, hogy az Univerzum a legjobbat akarja nekem és neked is, ha hiszed ha nem.
Az idő majd beigazolja.

Na és ha már ennyit sütöttünk és én ezzel a bejegyzéssel semmi újat nem sütöttem ki, nézzük, meg, hogy a Gasztróangyal, hogy és mit süt Góbéföldön.


                             Borbás Marcsi- tényleg a gasztronómia "angyala" szerintem



Kívánok nyugalomban elköltött, finom falatokat a mindennapjaidban!











Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...