Lekvárceremónia

Az utóbbi időkben az év végét Székelyföldön töltjük feleségemmel, Timivel: a Karácsonyt Udvarhelyen, családi berkekben, míg az Újévet Szentgyörgyön ünnepeljük.

peccs - hecserlilekvár
No de most nem is ez a lényeg, hanem azok a kellemes lusta reggelek Udvarhelyen, amikor teljesen elszövődik a nap és a fényt keresni kell a konyhában, elkezdünk reggelizni. Előkerül az egyik kedvenc eledelem, a lekvár, melyet már ceremónia kíséretében fogyasztok.

Biztos te is szoktál hasonlóan cselekedni néha, ha jobban megfigyeled magad.

Nos, kezdem, figyelmemet előbb a friss krumpliskenyér szeletre helyezem, melyet gyöngéden a tányérra helyezek. Veszek egy mély lélegzetet mielőtt a nyálam összefutna a számban az egyik kedvencemre, a peccslekvárra tekintve. Tűrtőztetem magam, majd kezembe veszem a kést, vajba mártom és szépen megkenem a szelet kenyeret. Olyan ez mint a glettelés, a folyamatba beviszem minden kreativitásomat, végül megtekintem az eredményt: a csodát! Tökéletes.

A következő fázisnak is nagy jelentőséget tulajdonítok, hisz magát a peccsdzsemmet kenem el kiskanállal a kenyeren. Minden kis porcikájára odafigyelek, nehogy kimaradjon egy részecske. Természetesen vastagon szeretem és nem bízom rá másra ezt a fontos részt, mert csak boldogtalankodna vele.

Ezután következik a ceremónia java, a meditatív evés, mely kétszeresen enyhít a megehült gyomron. Egy nagy harapással kezdődik minden, ez az a pont, melyben az állkapocs menti részben elkezd termelődni a nyál a számban. Fantasztikus érzés tölt el, az ízeket kezdem érezni külön-külön: a friss kenyeret, a vajat, az édes lekvárt. Majd ezen ízek kavalkádja elkezdi ingerelni az agyam, mintha boldogsághormon termelődne, egy kis endorfin, mely fokozatosan bejárja egész testem és csak élvezem a jelenlétet.

Így megy ez minden falattal, míg a végén a teljes elégedettség és jóllakottság úrrá lesz rajtam.

Ekkor ér véget a ceremónia, és kezdődhet a nap.

Jég a dupla májra

Nyakunkon a Karácsony és az Új Év!!!


Szeretem a Karácsonyt. Ezzel gondolom sokan vannak így. De az előtte lévő hajtást azt kevésbé. Nem tudom, de valahogy az emberek teljesen bezsongnak Karácsony előtt. Az irodákban, hivatalokban és otthon is úgy pörögnek az események mint a felgyorsított filmkockák. Az irodában a pecsétek gyorsabban pecsételnek, a nyomtató is nyorsabban adja ki a papírokat, az emberek is gyorsabban járnak az úton, az üzletben, a parkban, még a szinházban is gyorsabban játszák a darabot mint máskor.

Nagy zacskókkal a nagy hóban csak átszólnak az út tulsó oldalára egymásnak az emberek:
- "Szerusz, hogy vagy?" - mire a koma válaszolna már hallatszik is a:
- "Na jó jó, osztán beszélünk, most sietek."
Na és az üzletekről ne is beszéljünk, az kész káosz. Annyian vannak mint az oroszok :)

Egy ilyen übergyors nap után, ha hazamész a te kedves kis otthonodban, ahol minden a feje tetején áll, neki kellene fogni a karácsonyi nagytakarításnak és a sütés-főzésnek.
De mielőtt elborulna az agyad van egy tippem. Nekem bevállt.

Én azt szoktam ilyenkor tenni, hogy veszek egy mély levegőt, kifújom, aztán még veszek párat és azt is kifújom. Kinyitom a fagyasztót és kiveszem a tusfürdős flakont.
Most ezt kérded tudom: "Tusfürdőst???"
Igen azt. Persze jéggé van fagyva, merthogy kifogyott a tusfürdő és vizet töltöttem bele. Fogom a flakont és egy kendővel, sállal akármivel felkötöm a májamra.

Figyelem! A májat nem csak az alkohol, a kávé, csoki, nehéz ételek károsíthatják, hanem a túlzott szellemi aktivitás, tervezgetés, cselekvés is. Egyszóval a felpörgetett életmód. Ezért nagyon fontos, hogy időközönként lehűtsük a májunk. Ez egy egyszerű, teljesen ingyenes, hideg megoldás a forró fejre. Lejegeli a gondolatokat.


Miután leültem két percre végiggondolom, hogy melyik az a tennivaló, ami nem tűr halasztást és aztán szépen sorba veszem a dolgokat. Persze nem mindig sikerül ilyen nyugodtan, békésen megoldani a (házi)feladatot, de próbálkozok, és nekem ez a jeges megoldás bejött.

Szóval a nagytakarítás, az iroda, a bank, a karácsonyi vásárlás, a mézecskalács sütés, töltöttkáposzta főzés közben és után néha jegeljük le magunk az Új Évre!

Mindenkinek kellemes, türelmes, lelassított karácsonyi készülődést kívánok!


Advent

A misztikus eljövetel

advent
December első felében tartunk, havazik. Sok házban vasárnap meg-meggyújtanak egy gyertyát az adventi koszorún. Ebben a várakozásban az a szép, hogy lényegtelen ki milyen keresztény valláshoz tartozik, legyen az katolikus, református, unitárius vagy bármi más, a Karácsonyra való ráhangolódás közös. Ez az advent, avagy úrjövet, mely karácsony előtt 4 héttel kezdődik el. Ahogy telnek a hetek, mindig egy gyertyával többet gyújtanak meg.

De mit is szimbolizál a 4 gyertya?

Hitet, reményt, szeretetet és örömöt.

Milyen jelentősége lehet mindennek egy meditáló góbé esetében?

A gyertyagyújtás önmagában nem újdonság, hisz aki rendszeresen meditál, naponta akár többször is gyertyát gyújt és gyönyörködik fényében, mely elméjét, gondolatait, nyugtalanságát lecsillapítja és helyét átveszi a belső béke, majd a szeretet.

A hit, amennyiben tapasztalatokra és átélésekre épül, túlmutat a vakhiten. Ez már átváltozik személyes meggyőződéssé. Egy erős, mély meditáló góbé pedig egyaránt hisz önmagában, Istenben, a többi emberben és természetesen a Fiú sem áll messze tőle.

A remény az, ami erőt ad a cselekvéshez és főleg ahhoz, hogy Isten országába belépjen ebben az életben. Nincs kétségbeesés.

meditáció
Az igazi szeretet tisztaságra és tiszteletre épül, átlép a feltételekhez kötött kérkedő szereteten és akár a ragaszkodásokon is. Ez a fajta szeretet nem korlátozza magát 1-2 személyre, családra, hanem átáramlik környezetére, az emberiségre, avagy az egészre.

Az öröm a legfőbb motivációs tényező életében de talán minden ember számára, még neked is, ha őszintén magadba nézel. Ez az öröm tiszta formájában egy gyermeki öröm, mely ártatlan, mely csakis a jelen pillanatban mutatkozik meg. Ez egy olyan állapot, amikor egyszerűen jól érezi magát a saját bőrében, függetlenül a külső tényezőktől. Ez már egy igazi góbé erény!



A misztérium

Természetesen az adventi öröm Jézus születését jelképezi, de ez gyakran egy olyas valami, amit egy külső dolognak tekintünk, egy múltbeli történelmi eseményhez kötjük. Nem így van?

Viszont ha ezen az eseményen nem lépünk túl olyas formában, hogy önmagunkat is képbe hozzuk, akkor nincs sok értelme.

Jézus
Például hogyan kötődöm az adventhez?

Mi közöm a karácsonyhoz? 

Hogyan nyilvánul meg bennem Jézus szeretete, tanítása?


Ha ezekre nem kapunk önmagunkban választ, a változás, a belső megtisztulás nem történik meg, az öröm kimerül karácsonykor egy jó falatozásban, dínomdánomban, ajándékozásban és a valódi érték, amiért Jézus a világra jött kezd a bódulattól feledésbe merülni.


Másfajta várakozás

Egyes emberek az idő végét, a null síkba (null pontba) való belépést várják 2012 december 21.-én, és attól várnak fergeteges változást. Mások pedig a választásra koncentrálnak.

Szerintem viszont sokkal fontosabb lenne ez időkben a belső dolgainkkal, a valódi, békés öröm felfedezésével foglalkozni, mintsem mézes madzagot követni, vakon reménykedve egy jobb jövőben.

Jézus megbocsátó szeretete elevenedjen meg minden góbéban és fehérnépben!


Indulhatunk?


Amikor egy hosszabb útra kelünk, kirándulunk vagy elutazunk nagyon kell tudjunk szelektálni, hogy mit vigyünk magunkkal, főleg ha a hegyekbe indulunk. Sok kacatot nem érdemes magunkkal cipelni, mert hamar kidobhatjuk a nyelvünk.

Ha olvastad az előző bejegyzést, akkor láttad, hogy egy hosszabb spirituális utazásra szeretnénk meghívni. Egy kellemes útra, olyan kék útvonalon. Ha szeretsz a hegyekben mászkálni, tudhatod, hogy a kék jelzés könyebb, nem túl extrém útvonal, azt mindenki meg tudja járni, akiben van kellő akarat és tisztelet az Út iránt. Így induláskor azt tanácsolom, hogy csak a NAGYON FONTOS dolgokat hozd magaddal, minden egyebet hagyj otthon! Természetesen te kell eldöntsd, hogy mi neked a fontos, de én azt mondanám, hogy a régi sérelmeid, haragod, a bűntudatod semmiképp ne hozdd magaddal, azok aztán igazán csak nehezítenék az utad. Ezek ugyanolyan felesleges cuccok, mint a csajoknál a piperecikkek sátorozáskor, vagy túrázáskor.

Na szóval, amikor csomagolsz gondold végig, hogy mi az ami nagyon, nagyon kell, ami nélkül nem lennél meg. Ha végiggondolod a sort, hogy mi az ami nélkülözhetetlen, rájösz, hogy minimális dolgok kellenek az útra, egy kis meleg ruha, esetleg kis hamubasült pogácsa, na jó ha nem szereted akkor valami más elemózsia. Székelyföldön járva még vizet sem kell cipelj magaddal, esetleg csak egy kis kulacsot, mert lépten-nyomon, finomabbnál finomabb borvizeket, forrásokat lelhetsz az utadon. Olyan kevés kell a boldogsághoz, vagy te nem így gondolod?

Egy hosszabb túra engem is érdekel, biztosan hallottál már róla, mert sokan járnak Székelyföldről is az El Caminora, a Szent Jakab útjára, ami egy keresztény, spirituális utazás.

Ha érdekel a túra és nagyon szép vidékeket szeretnél látni, akkor ajánlok egy jó filmet a Caminoról.

http://meditacionk.blogspot.ro/2012/10/vandorut.html

Én szívesen elmennék, de igazából a spirituális utakhoz, amely során tulajdonképpen saját magadat akarod felfedezni, nem kell fizikailag elutazni, cipekedni, gyalogolni, túrázni, elég ha otthon a nappaliban leülsz a melegben és megpróbálod elengedni a gondolataid, meditálni. Itt ki is próbálhatod, s elutazhatsz a legszebb egzotikus útra, a Saját Magad Szigetére. Jó hely :)

http://gobemeditacio.blogspot.ro/p/meditaciok.html

Ha van összesen tíz perced, akkor hagyd félbe a mosogatást, barkácsolást, facebookolást és indulj el az Úton!

Szia, még találkozunk!

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...