A Földanya ajándékai

és amit mi adunk cserébe...


Rétyi tó
Május elején részt vettünk Zsombival Rétyen egy szemétszedési eseményen, amit a tűzoltóság szervezett.
A tó melletti Rétyi Nyír természetvédelmi terület, különleges állat és növényilága van, IDE kattintva még többet megtudhatsz és sok szép fotót láthatsz a területről.


Na szóval szedtük és gyűlt is rendesen a szemét, a tó közvetlen partján és környékén, ahol gyakran szoktak piknikezni. Volt ott sörösdoboz és sörösüveg, műanyag palack, cigisdoboz meg mindenféle finomság csomagolásától gumikerékig minden.
A szeméten kívül volt egyéb is amit szedtem.

Gomba.
mezei szegfűgomba
Pont akkor volt a szegfűgombaszezon, amit én nagyon szeretek, így szedtem is szorgalmasan egy jó főzelékre valót és a Zsombi egyik munkatársa is amit gyűjtött nekem adott, így nem dicsekedni akarok de tényleg nagyon finom főzelék sikerült belőle.

Épp aznap, Rétyen kávézott a vendéglő udvarán két úr, a Marosvásárhelyi Rádiótól, akikkel az én drága férjem pillanatok alatt megismerkedett. (Szeret ismerkedni :-))
Leültünk melléjük, beszélgettünk és spontánul kitaláltuk, hogy akkor készítsünk egy interjút, amíg úgyis várakoznak.

Hogy miről?
Természetszeretetről, barangolásról, gombászásról, szemétszedésről meg ehhez hasonlók.
Ha van kedved meghallgathatod itt, mi a  29. perctől jövünk:



Igazi góbéként gondolom te is sokat túrázol, kirándulsz vagy legalább a kertedben gyomlálgatsz :-)


Hasznosan töltött napokat kívánok!


Bea




A Válsztások Éve 2016

Igen a Választások Éve, ez az év...

Minden nap több száz vagy ezer dolog közöl kell döntenünk, még akkor is amikor nem tudatosítjuk.
Az egészen apró dolgoktól, hogy mit veszünk fel, mit reggelizzünk, vigyünk-e magunkkal esernyőt, taxival vagy gyalog menjünk a munkahelyre egészen a pénzügyi vagy a politikai kérdésekben.
Szinte minden percben döntünk, választunk és persze ezzel együtt viseljük a következményeit a döntéseinknek.

Voltál már úgy, hogy tudtad, érezted, hogy az "A" dolgot kell választanod, de te mégis a "B"-t választottad?
Na ez az intuició, én már sokszor megjártam, hogy tudtam, hogy a másikat kell választanom, de mégse úgy tettem, később viseltem is a következményeket :-)
Ezért egy ideje figyelek a megérzéseimre, nem szoktak cserben hagyni.


Én a múlt héten tudatosítottam, (kénytelen voltam észrevenni, a Facebookon annyi megosztás szólt a témáról, ja és telefonon is értesítettek) hogy vasárnap önkormányzati választások lesznek.
Régebb még egyetemista koromban részt vettem több politikai kampányban, sőt a választási bizottságban is.
Egy ideje nem foglalkozom a politikával, de nem azt mondom, hogy nem érdekel, nagyon is érdekel, csak ennyire nem szeretnék belefolyni, így nem is tudtam az új törvénymódosításokról, mindaddig amíg egy kicsit nem néztem utánna. ITT pár sort olvashatsz, ha érdekel a téma.


Most nézzük makrószinten a témát.

Mindenkit érint minden döntés, minden választás, mert minden ember egy csepp az óceánban, szóval az nem igaz, hogy mi túl kicsik vagyunk, vagy mi úgysem tudunk változtatni az ország dolgain, vagy az ehhez hasonló kijelentések, amelyek mind az egó önsajnálatából fakadnak.
Persze tény, hogy lehetnének becsületesebb, dharmikusabb vezetőink, képviselőink.
Keleten az erényes embert dharmikusnak nevezik, ez a tulajdonság nagyon fontos egy vezető jellemében, akár politikai akár vallási vagy spirituális szinten töltsön be szerepet.
A dharmáról és az ehhez kapcsolódó csakráról ITT olvashatsz bővebben.


Szókratész
A politikai vezetők, akárcsak a spirituális guruk lehetnek igazi mesterek vagy úgynevezett "üvegguruk". Utóbbiakról nem sokat érdemes szólni, csupán idő kérdése a lebukásuk.
Ellenben az igazi mesterek tanításai, akiket biztosan ismersz még ha nem is gondoltál volna egyből rájuk, örökérvényűek, ilyen például Mózes, Mohamed, Ábrahám, de ide sorolhatjuk Konfuciuszt, Zarathusztrát vagy Lao-Ce-t és Szókratészt is.
Róluk és a többi ősi mesterről bővebben ITT olvashatsz.



Én bízok benne, hogy lesznek még olyan erényes vezetőink, politikusaink mint az előbb felsoroltak, vagy olyanok akik okosan, szívvel- lélekkel képviselik a közösségüket és semmiképp nem az egójuk fényezéséért töltenek be magas pozíciót.

Tegyünk mi is ennek érdekében, vállaljunk felelősséget úgy politikai, mint a spirituális, vagy életünk más területein.


Ne feledd, a döntéseidkor a belső hang mindig megsúgja a helyes választ, csak hagydd! ;-)


Bea








Nagy találkozás a mosdóban

avagy azon a helyen, ahová a király is gyalog jár...

oda sokan mások is járnak :-)

Többek közt egy felvidéki magyar lány, Andi is éppen akkor volt ott, amikor mi is.
Na de akkor várj elmesélem ennek az apropóját, mert ez így elég zavaros lehet neked.

A hétvégén a gyönyörű Szinaján (Sinaia) voltam egy nemzetközi meditációs
2500 métert elérő csúcsok is vannak
találkozón.
Nem csak egyszerű meditáció volt, hanem puja (ejtsd pudzsa) zenés, énekes, tapsolós találka, egy mélyebb spirituális esemény, ami haladó meditálóknak van rendezve, mert ahhoz, hogy megértsd az egész esemény lényegét, az egódat, elvárásaidat el kell engedd.
Minden puján egy istenséget és azt képviselő belső tulajdonságot tisztelünk.
Most Shri Ramának, a felelősségvállalás és a tökéletes viselkedés tulajdonságnak jegyében volt megszervezve.
(A következő bejegyzésben majd kifejtem bővebben Shri Rama jelentőségét)

Na szóval egy ilyen eseményen vettünk részt, talán kétszáz körül lehettünk, a legtöbben Romániából, de voltak csehek, bolgárok és hogy említettem Andi, egy szlovákiai magyar lány.
Magyar meditálók kevesen voltunk, amúgy sem vagyunk sokan országban, így természetes volt, hogy nemzetközi szeminárium lévén, románul és angolul folyt a beszélgetés, leszámítva amikor egymás közt beszélgettünk ketten Emíliával, egy szentgyörgyi hölggyel az illemhelyiségen, amikor...

nagy lelkesedéssel a mosdókagylótól megfordul egy lány és kikerekedett szemekkel ezt kérdi:
"Beszél itt valaki magyarul?" mire mi:"Igen, mi, miért?"
Na és akkor jött a nagy mesélés, hogy ő Szlovákiából  jött, tetszik a hely, a szervezés minden, de remélte, hogy itt magyar nyelvet fog hallani. Ennek ellenére hát még csak egy emberrel találkozott, aki beszélt magyarul.

Persze ilyenkor nem is a nyelv számít, hanem a vibrációk, a meditáció sokkal mélyebb a nyelvi kifejezésnél de mégis nagy öröm a saját nyelvedet hallani annyi ember közt.


Aztán az előadás alatt, mellettem ült Andi (mert nekem volt énekeskönyvem ;-)) és így zendültek a hindi meg szanszkrit dalok.
Itt most egyet meghallgathatsz, hogy belekóstolj, milyen is egy ilyen találka.




Na, hogy tetszett?

Ja és nem említtem, hogy a puján, ami ünnepnek számít, a legtöbben beszereznek indiai ruhát, a hölgyek szárit vagy pandzsabit, a férfiak kurtát viselnek. Nem kötelező, hogy ezeket viseld de kényelmes és nagyon szép.
Biztosan láttál már ilyen ruhadarabokat az indiai filmekben.
Nekem nagyon tetszenek mert egyediek és nagyon színesek. Maga a látvány is örömmel tölt el, amikor végignézek egy sportcsarnoknyi színesebbnél színesebben öltözött emberen.

Ez az én szárim, amit Áron feleségétől, Timitől kaptam meg 2009-ben, ő meg nem tudom kitől kapta ajándékba, de a lényeg, hogy Indiából hozzám érkezett valahogy :-)


Cabella- Olaszország, Guru puja 2009

Na hát dióhéjban ennyit erről a különleges meditációs ünnepről és a felvidéki Andiról, akivel sajnos képet nem készítettünk, mert mint általában ilyenkor nincs nálam a fényképezőgép és a telefonom is lemerül.

Ha lenne meg kérdésed, mert felkeltettem az érdeklődésed egy mélyebb spirituális élmény iránt, írj bátran.
Ilyen banális kérdéseid is lehetnek, hogy mit eszünk ilyenkor, vagy min ülünk, vagy mibe érdemes öltözni ha nincs a fent említett indiai cuccunk, vagy mi van ha nem ismerjük az énekeket, vagy bármi mást :-)


Hidd el felejthetetlen élményben lehet részed ha elég nyitott vagy rá.

Ja és ezentúl vigyázz, hogy beszélsz a mosdóban, mert nem tudod ki hall meg! :-)

Bea


R.Zs.O. történetei: Az úszás és a hit



Nem tudom általában a góbék hogy állnak az úszással, de gondolom akadnak közöttük olyanok, akiknek nem megy, még pedig azért mert félnek a víztől.

Gondolom kitaláltátok már, hogy a nagyobbacska úszómedencékkel, tavakkal, nagyobb patakokkal nekem is problémáim vannak. Imádom a vizet, de félek is tőle, mert úszni sohasem tanultam. 






Felnőtt koromban vitéz bátorsággal elindultam úszótanfolyamra, amikor is kiderült, hogy nem csak félek a víztől, hanem egynesen rettegek, pánikba esek, ha a medence szélétől 5 centire eltávolodok. Arról nem is beszélve, hogy „Jajj Istenem mi lesz ha a lábam nem éri a medence alját”.



 

Ne aggódjatok, ez egy optimista térténet, nem csak rimánkodásról szól.

 

Hát szóval, még néhányszor elmentem a tanfolyamra, néha sírva mentem haza, de nem csak az úszás miatt, hanem mert ettől a pánikszerű félelemtől jöttek csőstül mindenféle más félelmek, amikről addig nem is tudtam, hogy nekem olyan is van. 
Igen ☺ emiatt érdemes inkább csak mindig jó dolgokra koncentrálni, mert azok is „la pachet” jönnek. 


Ezekben a hetekben számomra az úszás inkább valami vergődéshez hasonlított, vagy valami túlélő délutánhoz. Irigykedve néztem azokat az embereket, akik bizalommal beugrottak a vízbe és suhantak tovább mindenféle erőfezsítés nélkül, mint egy delfin. Néha az volta az érzésem, hogy a puszta hit tartja fenn őket. 



Egyszer aztán rájöttem arra, hogy a víztől félek, mert nem bízok benne, nem érzem, nem tudom mi tart meg a tetején. Úgyhogy egy szép nap elhatároztam, hogy megpróbálom érezni a vizet, megpróbálom felfedezni a hitet, a kellő bizalmat, megpróbálok lebegni abban az anyagtalan vízben, azt gondolván „Legfeljebb meghalok”, és ebben a pillanatban eltűnt minden félelem a szívemből, a fejemből és láss csodát: megtartott a víz

Lubickoltam is egy pár órát, persze nem úgy, mint egy delfin, hanem, mint egy kiskutya, aki egy kis fürdőt vesz elsétáván egy kis patak mellett. De a lényegre fény derült és megmaradt, mint tanulság.



Gondolom a fenti kis történeteket olvasva nektek is eszetekbe jutott sok olyan helyzet, amelyekről szívesen írnátok. Úgyhogy nem is kerítek túlzottan nagy feneket a befejezésnek, mert lehet hamarosan a ti történeteitekkel is kiegészül a lista. Azt hiszem Áron szívesen fogad minden érdekes visszajelzést, tanulságos történetet, elmélkedést vagy bármilyen kreatív megmozdulást ami a Sahaja Jógával kapcsolatos, szóval ne habozz, csak ragadj tollat.... vagy billentyűzetet és a szavak szárnyán röpítsd ki kifejezésre vágyó spontaneitásod!



R.Zs.O.

R.Zs.O. történetei: Amikor a növények szomjaznak, szomjazik a lélek



Igen, ez egy másik tanulságos történet, amelyre a háztartás tanított.


Jó pár éve vannak szobanövényeim, amelyeket innen-onnan beszererzett hajtásokból, gyökérkékből, magvacskákból nevelgettem. A gond csak az volt az első évben, hogy nem igazán voltam hozzászokva ahhoz, hogy egy másik lényt tápláljak: néha el-elfelejtettem őket meglocsolni. Szegények a nagy melegben leereszkedtek, mint egy lufi, amiből lassan szökik meg a levegő. 



virág


Pár év után azonban elkeztem figyelni a növényeket, vagy ők engem? 

Na ezt már nem tudom, csak arra lettem figyelmes egy idő után, hogy néha vannak napok, hetek, amikor egész nap szomjas vagyok, még éjszaka is felkelek vizet inni. Szomjúságomat azonban semennyi víz nem oltja. Már kezdtem mindenféle betegségekre gondolni, amikor észrevettem, hogy a növények alatt száraz a föld, a leveleik kissé meg vannak ereszkedve. Hát megöntöztem őket szépen sorban... 
és csoda történt... 
következett néhány nap amikor nem voltam szomjas, csak éppen amennyire szükséges.

Aztán ismét elfeleljtettem megöntözni őket, ismét szomjaztam, ismét elmúlt a szomjúság.

Hát.. ez is igen tanulságos történet volt számomra: azt vettem észre, hogy ha elhanyagolom magam, lelki értelemben: egész nap próbálok tervezni, agyalni, szuper komoly dolgokkal foglalkozni, akkor elhanyagolom a növényeket. 

Ezzel párhuzamosan kevesebbet figyelek a természetre, a spontaneitásra, arra, hogy a világot kissé ártatlanabbul figyeljem, semmilyen szándék nélkül. Ilyenkor a főzéssel, takarítással is rosszul állok, mert ugy-e nincs időm...

 

Röviden: amikor a növényeim szomjaznak a saját lelkem is szomjazik. 


R.Zs.O.

Napfény és szivárvány vagy a valóság?


Szia, szia!

Ja és Boldog Új Évet kívánok!



Tudom kissé elkéstem ezzel...
Nem is magyarázkodok.
Rocky sem tenné. De róla majd később.


Az egyik este, felhívtuk Zsombival Áronékat.
Dumálgattunk, kacarásztunk, aztán Timi (Áron felesége) elmesélte, hogy aznap szinte elütötte az autó, igazából súrolta is a lábát.
Mire Áron csak annyit javasolt, hogy a figyelme legyen 360 fokos, máskor vigyázzon jobban magára.
Semmi érzelmesség, semmi kedveskedés.
Ezt mi csajok meg is jegyeztük.

Áronnak még annyi hozzáfűznivalója volt számomra hogy, tudod Bea, Rocky megmondta,"az élet nem csak napfény és szivárvány", "a pofonokat nem csak adni, hanem bírni is kell", szóval, hogy szálljak le a földre és ne várjak nagy dolgokat.
Itt már csak Pelikán elvtársat tudod idézni, hogy az élet nem habostorta. :-)


Nem vagyok nagy Rocky rajongó, a filmjeit sem nagyon néztem meg, csak amit muszáj volt a gyermekkoromban, mert akkor még csak egy tévénk volt és a bátyám imádta ilyen jellegű filmeket.

Én akkor is olyan kislány voltam, aki elvolt a babáival a rózsaszín szobájában és azt hittem a világban csak szép és jó dolgok történhetnek.
Ezt a nézőpontomat a mai napig megtartottam azt hiszem.
Amivel nem is lenne gond, csakhogy el is várom másoktól is, hogy kedves, empatikus, megértő... legyen, tudod, mint a mesékben. És ez nem szokott működni.

Ilyenkor szokott jönni a pofon, hogy az ember egy kicsit magához térjen. Ami persze néha kell.


Jöjjön most az öreg Rocky, aki nem a kedvencem, de tud valamit és azt nagyon!






Talán ezzel a videóüzenettel könnyebb lesz az Új Év teendőinek nekifogni :-)


Bea








Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...